
Ahogy a filmtörténelemben már oly sokszor, ismét egy klasszikus történet kapott új köntöst, ezúttal Guillermo del Toro rendezésében, és elmondhatjuk: a Frankenstein (2025) messze felülmúlja a hozzá fűzött reményeket. A Netflixen lesz látható. Del Toro, aki a fantasztikum és a szörnytörténetek mestere, ezúttal is bebizonyította, hogy képes a mélységes emberi drámát és a vizuális költészetet eggyé gyúrni. Az akciófilm egy gondolkodóba ejtő, lélekbe markoló alkotás, amely a teremtés felelősségét, az elfogadás hiányát és az emberi gonoszság természetét boncolgatja. Filmelőzetes.
Del Toro a megszokott módon rendkívül aprólékosan és látványosan építi fel a film világát. A viktoriánus kor apró részletei, a laboratórium gőzös, sötét atmoszférája, a havas hegyek fensége mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a néző teljesen elmerüljön a történetben. A vizuális effektek lenyűgözőek, de sosem öncélúak; mindig a történetet szolgálják, és a lény megalkotásának borzalmát, majd kálváriáját hitelesen ábrázolják.
Az alakítások is kiemelkedőek. Oscar Isaac Victor Frankenstein szerepében egyszerre zseniális és megszállott, aki vakon rohan a pusztulásba. Jacob Elordi pedig, mint a teremtmény, elképesztő átéléssel hozza a magányos, megértésre vágyó, majd elkeseredett és dühös lényt. Az ő játéka a film szívét adja, hiszen rajta keresztül éljük át a kirekesztés fájdalmát és a kétségbeesett harcot az emberi méltóságért.
A Frankenstein (2025) nem egy könnyen fogyasztható film. Kényelmetlen kérdéseket vet fel, és szembesít minket azzal, hogy a szörnyeteg nem feltétlenül az, akinek ránézve gondolnánk. Del Toro mesterien ötvözi a klasszikus elemeket a modern értelmezéssel, így egy olyan alkotást hozott létre, amely méltó Mary Shelley örökségéhez, és még hosszú ideig beszédtéma lesz a nézők körében. Ez a film egy kötelező darab mindenki számára, aki szereti a mély, gondolkodásra ösztönző történeteket és a vizuálisan lenyűgöző moziélményt.





